Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Talpraállni

2009.05.26

Fekszem a porban,földre sújtva,
de felkelek mindig,újra meg újra.
Néha másra támaszkodom
s utána a földre rogyok;
néha másba kapaszkodom,
amíg újra talpon vagyok.
Néha tombolva zokogok,
máskor őrjöngve kacagok-
csak magamat okolom,
amiért ily' gyenge vagyok.
Nem futhatok sorsom elől-
mi lesz velem,úgyis eldől.
Mindig csak remélni,várni-
és mindig,újra talpraállni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.