Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elvarázsolva

2008.12.22

A szombatot utálom,hülye koncert,nem volt jó,sokáig tartott.(najó,jó volt énekelni,de után igazán elengedhettek volna.köszönjük,portásbácsi.)

Aztán vasárnap kb akkor keltünk,amikor a többiek hazajöttek (mármint Ricsi meg én,mert a Boldi már biztos hajnalban fent volt.)aztán egész nap nem csináltunk semmit.

Ma reggel meg anyu kilenc körül beszólt,hogy ébresztő és kb fél10kor sikerült letámolyognom,némi csikizések után,mert nagyon nem akartam felkelni.Aztán elmentünk korizni,az jó volt.Korizni jó dolog,körbe-körbe,kézenfogva Boróval,Bogival vagy sorfalat játszani,Lucával találkozni és beszélgetni...
Vannak,akiknek jól megy.Felveszik a korit és mintha a jégre születtek volna,úgy suhannak,mintha egész évben korcsolyáznának. Előre,hátra,szlalomban,ugrálnak, nevetnek,beszélgetnek, telefonálnak,kanyarognak,mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.Tudom,biztos ők is sokat gyakoroltak (például az a vörös hajú fiú,aki akkorákat farolt megálláskor,hogy a padok ülőkre is jutott bőven jég.biztos nem ment neki elsőre...) és sokat estek,de ez most nem látszik.És én nagyon nem szeretek esni,mert fáj és kemény a jég és nehéz felkelni.És gyorsan menni jó,még ki is tudom kerülni az embereket,ha nem hirtelen jönnek,és egyre gyorsabban menni még jobb,csak akkor olyan könnyű elesni és olyan nehéz megállni...de megéri.

Aztán mentünk mamákhoz,aludtam két órát és már egész frissnek érzem magam.Itthon elolvastam a Pokol a hegyek között-öt,jó volt,tetszett.Meg a Nevada Szellem is.És most kezdtem a Nincs kegyelem-et.

És ettem csokit,mosogattam,teregettem (kétszer is),minden el van mosogatva (majdnem minden),anyu beteg,nemjó ez így.Be is akarok menni holnap meg nem is...majd lesz valami.

Mosogatás közben Zorán ment a lejátszóban,énekeltem,hogy "Száz évig élünk.../vagy még tovább..." és tényleg úgy éreztem,hogy száz évig fogok élni.Meg énekeltem a többit is,jó volt az."Bárhogy intenek a bölcsek...te ne értsd meg.../Mi már sosem vetünk véget...a zenének...!"

és különben is.sasrét emlékére.meg mert tegnap nem énekeltük el végül:
János bácsi a csatában,
János bácsi a csatában,
János bácsi a csatában,
elesett egy fűszálban!

Arra ment egy indiánus (kuss),
arra ment egy indiánus (kuss,
arra ment egy indiánus
és szívébe lándzsát szúrt!

János bácsi testét kukacok eszik (nyamnyamnyam),
János bácsi testét kukacok eszik (nyamnyamnyam),
János bácsi testét kukacok eszik (nyamnyamnyam),
és az egyik felkiált:repetát!

Jaj,de büdös ez a János (fujfujfuj,
Jaj,de büdös ez a János (fujfujfuj,
Jaj,de büdös ez a János (fujfujfuj,
csupa mócsing semmi hús!

Glóri,glóri,halleluja,
Glóri,glóri,halleluja,
Glóri,glóri,halleluja,
ez az ember már hulla (szaga van!)

(tegnap adventi koszorúnál énekeltünk Ohiót,Csucsu,hollárit meg ördög vagyok-ot.)

Na,legyetek jók.ha eszembe jut még valami,talán írok.talántalán.talán...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

xxx

(lborka, 2008.12.23 13:47)

Jójó,de én az elesésétől jobban félek,mint a felkeléstől.Mert az elesés az fáj és nem szeretem ha fáj valamim :P

Nabumm, éjjeli üzenet

(Bbb, 2008.12.23 02:07)

Jánosbácsit nekem unokanővérem tanította (csak mi mindenféle más nevekkel helyettesítettük).
Én is félek elesni, úgyhogy igyekszem, de azért az első lecke megtanulni felkelni az esésből, szóval először mindenkinek el kell esnie, például aki először lép a jégre, az mindig ettől fél a legjobban, azért el kell esnie és előbb-utóbb el is fog... Éjjel két óra van és ennek hatására csodálatosan összefüggően gondolkozom.:P
Megkerestem Zorántól az Üzenetet. Kicsit recsegős, jédefiatal, és imádom. "Igen, ez így volt, vagy csak én láttam így..."