Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyszer volt...

2009.04.18

Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer egy lány,aki nagyon sokáig volt egyedül.Annyira sokáig,hogy már-már azt hitte,örökre egyedül marad.Néha tetszett neki a gondolat,néha nyomorultul érezte magát,de alapvetően belenyugodott.
Csak aztán szerencséje volt.Piszoknagy szerencséje.
És most megint egyedül érzi magát.

És ahelyett,hogy valami értelmes elfoglaltságot találna,óraszámra sajnálja magát.Legszívesebben elbújna egy sötét sarokba a világ elől,hogy kisírja magát,ha már egyszer nem tud megnyílni.
Annyi ideig volt egyedül,hogy nem tud beszélni.Akkor sem ha szeretne.
Ha kérdezik:segít,legalábbis igyekszik.Ha sajnálják,mosolyog:semmi baj,kibírja.Mert kibírja,csak közben szenved.
Arra lenne szüksége,hogy meghallgassák.Szünet nélkül.De nem akárki.
Akiben bízni lehet.

Mindenkitől eltávolodott,akik régen fontosak voltak neki.
Nem tudja:most hogyan tovább?
Ezért álmodik.

Valamikor,pár hónapja boldognak érezte magát.
Azóta elfáradt,kimerült és már csak arra vágyik,hogy nyugodtan végiggondolhassa a dolgokat.Valaki mellett...
Nem akar többé megfelelni magának.Sem másoknak.Elege van.
Fel akarja adni.

Ahhoz,hogy elfeledkezzen a gondjairól,beszélgetnie kéne.
Nem telefonon.Nem msnen.Élőben.
Ahhoz,hogy megnyugodjon,sírnia kellene.Hangosan.Felszabadultan.Akár másnak,akár magának.

Fél,hogy idegösszeroppanást fog kapni.És fél,hogy mit fognak hozzá szólni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.