Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Álmok a vonaton

2008.03.09

Néha azt álmodom,hogy az egész életem csak egy álom,amiből bármikor felébredhetek.Hogy a szüleim nem is váltak el és ha találkoznak,nem kell attól félnem,hogy üvölteni kezdenek;nem a karácsonytól rettegek egész évben és nem kell minden második hétvéget Velencén töltenünk,összezárva egy kicsi házban.Hogy a családom nincs szétesve,nem érzem milliónyi kilométer távolságra a legkisebb húgomat magamtól;nem csak a nagyobbik öcsémmel és a két nagynénémmel tudok beszélgetni és a nagyapámnak mindegy hogy hosszába vagy keresztbe töröljük le az asztal vagy hogy hány szalámit rakok a kenyeremre és ha azt mondom,hogy Afrikába szeretnék utazni,nem azt kezdi el ecsetelni,hogy miért NE menjek-amikor már ő is járt ott.Hogy a szeméttengerek az utak mellett,az elgázolt állatok élettelen testei a betonon,az építkezés a régi szántóföldön,Törökbálinton meg Budaörsön-vagy éppen az irodalom kettes a nevem mellett, mind csak látomás.Hogy velem is minden oké és nem vagyok olyan magányos,mint amilyennek mostanában érzem magam;nem vagyok hülye csak azért,mert hosszú a hajam,szemüveges vagyok és nem szeretnék "menő" lenni..Szeretném azt hinni,hogy tudom mit fogok kezdeni az érettségimmel;lesz munkám,pénzem,lakásom,szabad leszek és hogy engem is várni fog valaki.Hogy abban a világban,ahova felébrednék,minden rendben van,nincsenek atomfegyverek,háborúk,éhezés és télen esik a hó,befagy a patak és lehet korcsolyázni és  szánkózni is.Abban a világban nem csak panaszkodást és szitkozódást hallani; az emberek nem csak a rosszat keresik és találják meg egymásban;nincsenek megváltoztathatatlan előítéletek;mindenki türelmesebben viselkedik és nem gyűlölködést meg elégedetlenséget látok mindenfelé.
Néha nagyon szeretnék felébredni...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.